- Összefogás az esélynövelésben-

A Hans Lindner Alapítvány csapata az elmúlt héten a „Mini-Csedreg” vakációs programban volt partner, amelyet a csedregi BUKI Egyesület szervezett azzal a céllal, hogy elősegítse a hátrányos, többségben roma nemzetiségű, gyerekek életben való könnyebb boldogulását.
Sokszor szembesülünk azzal, hogy vannak gyerekek, akik nem olyan családban nőnek fel, ahol szüleiket láthatják dolgozni, ahol beszélnek arról, hogy hasznos és segít a boldogulásban, ha értenek valamihez, szerszámokkal tudnak dolgozni, és törődnek a családjukkal és körülvevő világgal. Ehhez ha nincs meg a mindennapi rutin, a meggyőzödés, akkor jó, ha valaki segít a szülőknek helyrerakni a dolgokat, illetve a gyerek környezetében, különösen az iskolával karöltve összefogást kezdeményez és segít a gyerekeknek megtalálni önmagukat, felismerni tehetségüket, segít fejleszteni készségeiket, hogy boldogulni tudjanak majd az életben. E nemes cél megmozgatta ezúttal a közösséget, tizennégy partner, többek között a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet, a Kökényesdi Polgármesteri Hivatal, a halmi gyermekotthon  is részt vállalt benne. Jó volt megtapasztalni, hogy a BUKI Egyesület németországi fenntartói és ötletgazdái alaposan megszerveztek mindent, sikerült számos támogatót megnyerni és harminchárom önkéntest maguk mellé állítani a feladatok kivitelezésében. Külön köszönet Stelli Deborah-nak, aki korábban cserediákként járt Szatmárnémetiben, és most, erre az alkalomra utazott ide Németorszgból, is erősítette alapítványunk csapatát.

A „Mini-Csedreg” programba beiratkozott 80 gyerek különböző foglalkozások során számos szakma fogásaiba nyerhettek betekintést. Volt varrósarok, ékszerkészítés, kosárfonás, agyagozás, asztalos műhely, kőfaragás, kertészet, pékség, de volt kávézó, fodrászat, wellness részleg, filmstudió, számítógépes foglalkozás és persze játszótér is. Jó volt látni a gyerekek arcán a ragyogást, a kiváncsiságot, a tenniakarást, a sikerélmények felvillanyozó hatását, amikor munkájuk gyümölcsét kezükbe vehették, vagy éppen a „keresett pénzt” (a tábor idejére ilyet is nyomtattak a szervezők)  a “vegyesboltban” vagy a  “játékszigeten” kedvükre elkölthették. A különféle műhelyekben megtapasztalhatták, hogy milyen a kétkezi munka, amiért „fizetést” kaptak, és amiből aztán ételt, ruhát, édességet vehettek maguknak, illetve különböző szolgáltatásokat igényelhettek. Mindemellett „megvásárolhatták” az általuk elkészített termékeket is.

Ez az igazán sikeres program csak úgy jöhetett létre, hogy a szervezők és partnereik, önkénteseik és németországi támogatóik teljes összhangban és egyetértésben együtt tudtak tervezni, dolgozni annak érdekében, hogy a gyerekek minél több tapasztalatot szerezzenek, minél könnyebben boldoguljanak majd az életben, mindezt játékosan, a legnagyobb természetességgel, türelemmel. Ami még különlegessé tett minden egyes napot a napzáró beszélgetés volt,  ilyenkor osztották meg tapasztalataikat egymással a résztvevők, hogy együtt és egymástól tanulva, kéz a kézben, minden nap megújulva folytassák közös feladataikat. Ugyanakkor ez remek tanulság volt a felnőttek számára, hiszen a gyerekek ösztönösen, egymásban bízva, egymást látva és akár egymástól tanulva, mindenféle korábbi sérelmeiket félretéve, együtt keresték útjukat a Mini-Csedreg-i nagyvilágban, próbálgatták szárnyaikat.

A Hans Lindner Alapítvány ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések feltétel nélküli támogatója volt és marad, hiszen egy élhető jövő alappillérét jelenti az, ha a társadalmilag visszamaradott közösségek felzárkóztatásában vagyunk partnerek. Folytatjuk munkánkat a jövőben is, hiszen az következő generációkkal törődni kell és ki-ki tehetségét nem szabad veszni hagyni… Ez a program jó példa arra, mekkora ereje van az összefogásnak, ha annak a  jóakarat és a szív a mozgatórugója.

Ősszel biztosan folytatjuk! Együtt!